Érdekes evolúción ment át a menekültkérdéshez kapcsolódó sajtó tőlünk nyugatabbra. Most nem is ezzel szeretnék foglalkozni, mert a sajtó legnagyobb részét irányító szoclib korifeusok belátták, hogy hatalmas bakot lőttek. De hogy mekkorát, azt még nem látják.
Itt van mindjárt a német kormányfő. Csalódtam Merkelben, a Bundesmuttiban. Nem is először. Régóta azt gondolom, hogy méltatlan a konzervatív, jobboldali értékek képviseletére, mert olyanok az esetében nem is léteznek, „tökéletes” neolib politikusnak tartom, innentől kezdve ő a CDU szégyene. Nem volt ez mindig így, gyaníthatóan megvették kilóra a multik. Nem áll jól neki, mert láthatóan küszködik saját lelkiismeretével, ami olykor szabad utat követel magának. Ilyenkor nagyon tudom sajnálni szegényt.
A menekültkérdést az EU vezetői nem vették komolyan. Persze Magyarország hiába adott vészjelzést, mert a vészjelző az EU lelkét alkotó neolib arisztokráciának nem fér bele a világképébe egy – minden berzenkedésem ellenére – konzervatív, nemzetekben gondolkodó, jobboldali, ráadásul pofátlanul népszerű politikus. Groteszk, mi? Az már más kérdés, hogy az EU állampolgárai körében sokkal népszerűbb volt mindig, mint a vezetők körében. És itt látom az óriási bakot, amit az EU hangadói lőttek. Ez az olló az elmúlt hetekben olyan hatalmasra tátotta a száját, ami már a neolibek ingerküszöbét is átütötte. Nem véletlen, hogy a konzervatív orgánumok mellett most már egyre inkább a másik oldalon is megjelentek az Orbánt kevésbé támadó, esetleg óvatosan vele egyetértő dolgok.
A helyzet már odáig „fajult”, hogy Orbán már megengedhette magának, hogy önálló, a teljes EU-t átfogó javaslatot adjon közre. Ezt a javaslatot márpedig komolyan fogják venni a szavazók is, mégpedig annyira, hogy ez át is fogja ütni a neolibek ingerküszöbét. Bármi, ami Orbán pontjaiból megvalósul, az a magyar miniszterelnök megdicsőülését fogja okozni – a választók előtt. És a neolib arisztokrácia fogcsikorgatva kénytelen lesz ehhez asszisztálni. Egyltalán nem tartom kizártnak, hogy Orbán a menekültkérdés farvízén valóban komoly tényezővé válhat az EU-ban. És nem azért, mert igaza van. Igaza volt már nagyon sokszor (sokkal többször, mint amikor nem), de ez most – úgy érzem – más. Az osztrák kancellár totál hülyét csinált magából, olyannyira, hogy rettegnie kell az FPÖ-től. A hiba az volt részéről, hogy saját választói akaratát szembeköpve nyilatkozgatott Orbán-ellenes dolgokat. Márpedig a józan többség, ami egyben döntő többség, Orbán pártján áll Ausztriában is.
Az sem véletlen, hogy egy időben felröppent Merkel visszavonulása is. Már a görög válság katasztrofális kezelésével evetette a sulykot a Bundesmutti, de migráció kezelésébe pedig a CDU-t is magával ránthatja a pokol mélyére. A CSU nem véletlenül határolódott el eléggé látványosan Merkeltől. Ünneplik Orbánt, aki valóban, jól láthatóan a többség akaratát képviseli. Persze azt mondják rá, hogy populista. Na de kérem szépen, a demokrácia nem arról szól, hogy a többség akarata érvényesüljön a vezetésben? Azért populista valaki, mert kimondja az elsöprő többség véleményét: nem akarunk gyökereitől elszakadt iszlám Európát? Márpedig ez lesz, ha Európa nem zárja le a határokat, ez a napnál is világosabb. Nem citálom az unalomig ismert demográfiai folyamatokat, eltérő kultúrájú kisebbségekről szóló (nem liberális mantrát erőltető) szociológiai elemzéseket, de még a bűnözési statisztikák magas labdáit sem csapom le.
Mert az a helyzet, hogy Európa egyetlen komolyan vehető valódi államférfit nem tud felmutatni a jelenlegi vezetésben és ennek környezetében. Nincsen Európáról reális víziója egyetlen európai vezetőnek sem a jelenlegiek közül. Úgy látom, hogy a nemzetközi neolib arisztokrácia ugyanabba a csapdába kezd esni, mint annó Magyarországon a Heller Ágnes-Konrád György nevével fémjelzett bagázs: saját gyűlöletük elvakítja őket és legyűr minden józan valóságérzetet. Márpedig Orbán kicsiben, Magyarországon megmutatta, hogy képes ezt a helyzetet kihasználni. Abban biztos vagyok, hogy a csapdát nem ő állította, hanem az kódolva van a neolib-szoclib-nácilib ideológiában. Legfeljebb ő volt az a gombóc, amit nem tudtak lenyelni. Ő pedig zseniális módon ki tudta használni a gyűlölettől elvakult politikai ellenfelek hibáit. Most úgy érzem ez a játszma elindult nagyban. A koreográfia adott. A zenészek a helyükön vannak, a szép figurák az ajtó előtt várakoznak, azt hiszem hozzákezdhetünk a tánchoz. A tét Európa túlélési esélye. Ha Orbán bukik, akkor előbb-utóbb a keresztény gyökerű Európa is.
Én szurkolok a keresztény Európának.
