Érdekes olvasni a kommenteket a Mandineren. Mármint azokat, amelyek nem egymás anyázásával vannak elfoglalva. Magam részéről minden kommentelőnek köszönöm, ha megírja véleményét az írásomról. Néha olyat is találok, ami megfontolandó, mert olyan olvasatára világít rá az írásomnak, amire én talán kevésbé gondolok. Néha vicces dolgokat is találok („Simicska íratta ezt a cikket is?”). Ezeket külön köszönöm, felüdítik a pillanatot.

A mai írást is kommentek ihlették.

„Hát mit csinálnak a szerencsétlen keresztény-polgári-nemzeti-konzervatív kisemberek? Itt maradtak párt nélkül.” Arlet

„Vagy átértékelik mentális állapotukat és a Jobbikra szavaznak.” Iván Gyeprefos

„Ennyire nem fogják átértékelni, mert az se nem polgári, se nem konzervatív.” Aegopolis

Talán a 2006-os választás környékén beszélgettem egy gyerekkori jóbarátommal, aki történetesen baloldali (és azóta MSZPs középvezető lett). Politológia szakot végzett, nem kisebb ember, mint Navracsics Tibor csoportvezetése alatt. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy akkor nekem azt mondta, ha lenne pénze, akkor alapítana egy szélsőjobboldali pártot, mert közepesen alantas uszítással simán lehetne hozni 15%-nyi szavazatot, ami szép kis eléldegélést biztosítana. Nem mondtam neki ellent, talán a százalékot én még 18-20-ig meg is toldottam.

Másik személyes idevágó emlékem egyetemi éveimhez kötődik. Történetesen nem voltam messze a Jobbiktól annak születése idején. Néhány elsőgenerációs, prevona vezetőjét ismertem is. Nem egy rendezvényén ott is voltam. Persze akkor még Jobboldali Ifjúsági Közösség név alatt futott (nyilván nagy ziccer lenne kihagyni az eredeti név és annak mozaikszóból önálló entitássá lényegülésének párhuzamát a Fidesszel) és leginkább egyfajta nemzeti-konzervatív ifjúsági szervezet volt, amelynek a MIÉP, de még inkább a Fidesz felé voltak kapcsolatai.

A bő évtized alatt a Jobbik olyan metamorfózison ment át, amit még a 2006-os beszélgetésünk idején nem észleltünk. Az elsőgenerációs vezetők többsége már régen otthagyta a Jobbikot, illetve Vona elüldözte-kizárta őket.

Arlet kommentjét a helyzet tipikus félreértelmezésének tartom. Egyrészt nem tartom magam kisembernek. Ez olyan kádári kategória, ami értelmiségire semmiképpen sem húzható, de meggyőződésem, hogy társadalmi réteg leírására egyáltalán nem alkalmazható, legfeljebb a politikai szociológia, vagy a politológia, politikai logika szintjén értelmezhető. Más részről miért kellene bárkinek párt? A pártok nem társadalmi, hanem politikai szinten működnek. Bár elvileg értékorientáltak, de gyakorlatban a politikai logika, illetve más szükségszerűségek miatt egy csomó olyan döntést kell meghozniuk és intézkedést végrehajtani – különösen kormányon – amelyeket nem lehet érték mentén értelmezni. Én a szavazatomat és pártválasztásomat sohasem értékek mentén, hanem cselekvés mentén hoztam meg. Ha érték mentén szavaztam volna, akkor biztosan nem voksolok a Fideszre, mert az én értékrendszeremnek a Fidesz nem túl nagy részét fedi le, bár kétség kívül a legtöbbet a politikai palettán.

Iván Gyeprefos kézenfekvő válaszával a legkevésbé tudok azonosulni. A Jobbik – Vona bármennyire simogat cuki westieket, vagy szőke kislányokat, bármennyire megpróbált néppárti, jobbközép fordulatot végrehajtani – nem más, mint egy tőrőlmetszett szélsőjobbos, mondhatnám náci párt. Persze remélhetőleg nem olyan értelemben náci, mint az NSDAP, nyilván bizonyára nem akar KZ-eket, de az antiszemitizmusa és cigányellenessége nyilvánvaló, ami bőven elég a náci jelző „kiérdemlésére”. Még akkor is, ha Vona legközlebb pandamacival fotódzkodik.

Az az igazság, hogy a Jobbik közép- és alsó szintjén lévő emberek teljesen vállalhatatlanok. Mint jellemzően a szélsőséges pártok, a Jobbik is abban a helyzetben van, hogy csúcsértelmiségiek és a lumpen elemek keveredéséből áll, a  középosztály rettentően alulreprezentált. Sajnos csúcsértelmiségiekből a felső szinten kívül kevés van, de még ott sem sok. Az általam ismert jobbikos pártemberek egyszerűen iszonyatosak. Többségük valóban roppant erősen antiszemita és cigánygyűlölő. Vona fordulatát szájszegleti félmosollyal elintézik, hogy a fűrer csak szavazatokat gyűjt, hogy aztán lehessen a haddelhadd. Egy közeli jobbikos helyi képviselő egyszerűen annyira sötét, hogy egy egyszerű előterjesztést is képtelen megérteni, aztán ostobaságokat hoz ki belőle.

Érdekes kérdés a Jobbik kormányképessége. Illetve nem is az, mert olyanja nincsen. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tudna kiállítani tíz-tizenkét mosolygós fiatalembert-fiatalasszonyt, akiket lehetne címezni miniszternek, meg persze, hazánk olyan ország, ahol egy Lamperth Mónika is lehetett miniszter – nem is rövid ideig. Inkább arról, hogy milyen érzés lenne mondjuk Z. Kárpát Dánielt mondjuk gazdasági, vagy kulturális miniszterként elképzelni. Minden település nevébe kötelezően előírná a Kárpát előtagot, vagy a kilométerköveket turulszobrokra cserélné? Mert más dolgot nehéz lenne elképzelni tőlük, mert egyszerűen nem értenek a megoldásokhoz, csak a hőbörgéshez és uszításhoz - burkolt, vagy kevésbé burkolt formában.

A Jobbik olyan értelemben is tipikusan szélsőséges párt, hogy a kérdésfelvetéseik többsége teljesen jogos. Az EU-val kapcsolatos dolgok, a társadalom szegregátumai, a gazdasági, függetlenségi, akár jogrendi kérdések felvetése mind-mind fontos és jogos ügy. Csak éppen a Jobbik válaszai – már amennyiben egyáltalán eljutnak a válaszig – vállalhatatlanok.

És itt jön Aegopolis kommentje. A Jobbik „se nem polgári, se nem konzervatív”, hanem egy nagy, barna, büdös trutyi. Zavaros fejű és múltú emberek konglomerátuma.

Mutáti Lilit egyszer megkérdezte Solymosi Ottó, hogy nyilas szimpatizáns volt-e. „Csak nem képzeled, nem alacsonyodtunk le hozzájuk” – válaszolta (forrás: itt). Arlet „keresztény-polgári-nemzeti-konzervatív” embere valahogyan így viszonyul a Jobbikhoz.

Mindebből persze nem az következik, hogy a Jobbikot, mint politikai erőt le kellene nézni, még inkább leírni. A Fidesz ezt tette sokáig. Az eredményt látjuk. Most a politikai kihívás a Fidesz számára nem a baloldal, hanem a Jobbik. A lengyel minta látszik most megvalósulni. Csodaszer nincsen a Jobbik ellen. Egyetlen módon lehet őket visszaszorítani: jól kell(ene) kormányozni. Vissza kellene térni a technokrata pszeudonéppárti percelvűségtől a valódi keresztény-konzervetív-polgári értékek képviseletéhez. A politikai cselekvést ne a kommunikációs lehetőségek és a szavazatmaximalizálási technikák GFG-izmusai és Habony-petárdái határozzák meg, a kormányban ne legyenek hiteltelen törtetők, hanem valóban elfogadható, hiteles emberek, a döntéseket ne csak „puszta” politikusok hozzák meg, hanem igazi szakemberek. Van belőlük a Fidesz holdudvarában éppen elég. Bár egyre kevesebb, mert egyre többen hagyják ott őket.