Hát, lezajlott TAS (Tapolca-Ajka-Sümeg). Nem tanulság nélkül való. Nézzük sorban kinek mi a tanulság.

1. A kormánynak és Orbánnak

Végre tessék komolyan venni a Jobbikot. Rendben van, hogy totálisan hányingerkeltő alakok alkotják, de a politikai ereje azért van. Jelenleg azt látom, hogy a Jobbik azt érheti el, hogy a Fidesz egyedül ne alakíthasson kormányt, tehát a nagykoalíció irányába tolja a Fideszt.

A Fidesznek abba kellene hagynia ezt a centrumpártosodási ökörséget. Végre vissza kellene térni a klasszikus jobboldali kormányzáshoz. A kétgyerekesek adókedvezményének nagyobb emelése, a saját szakemberek véleményének meghallgatása és annak elfogadása, a politikai kormányzás visszaszorítása, az intézményrendszerre való támaszkodás megerősítése az informális hatalom ellenében, a minisztériumi rendszer átalakítása, rendes külügyminisztérium, az EMMI szétrobbantása, személycserék a kormányban, Lázár hatalmának radikális csökkentése, külpolitikailag euroatlanti orientáció, a döntéshozók körének radikális bővítése, régebbi arcok visszahozatala. Szijjártó helyére Szájer, vagy Németh, Oktatás élére Pokorni, rendes kultuszminiszter, mondjuk Ujhelyi Gábor, Zakar Péter, Pósán László, Szabó Csaba, de sorolhatnám a neveket. Szőcs Gézát messze eltávolítani a döntéshozataltól.

Sikerült az oktatás – egyébként nagyon helyes – centralizációját félrevinni, aztán lassan toldozgatni. Szerintem teljes centralizálás kellett volna, nem pedig a helyi önkormányzatoknak meghagyni a lehetőséget a fenntartásra teljesen lehetetlen helyzetet teremtve. Három rendszer (általános iskola, gimnázium, szakiskola) működne, szakminisztériumi irányítás alatt, társminisztériumok szakmai koordinációja mellett (pl. agrárágazatban).

Sikerült a felsőoktatásban is totál lehetetlen helyzetet teremteni. Az állami monopóliumképzés elfogadhatatlan. A finanszírozás jelenlegi helyzete sem lehet tartós. Az intézményi autonómiát növelni kellene, de a finanszírozást pályakövetési adatokhoz kötni.

A döntések látszólagos decentralizálását valóban rendes decentralizálássá tenni a fejlesztések terén. Valójában még mindig központilag határozzák meg az eredményt, csak azt szépen leöntik ájtatos megyei mázzal.

Most ennyi jutott eszembe. Nyilván lenne még csomó dolog.

2. A baloldali ellenzéknek

Hogy klasszikust idézzek: „Azt Feri, hogy húzz a picsába!” – amint azt az elmúlt 25 év legmegdöbbentőbb államtitkára mondta. Minden szempontból alkalmatlan, tehetségtelen, magát lejáratott bagázs. Mindenki, aki valamilyen módon érintett a 2002-2010-es kormányzásukban, takarodjon a közéletből. Még Ajkán a legdurvább balos körzetekben is alig tudott győzni a jelöltjük. Rajtuk csak a teljes megújulás, a legutolsó alapszervezetektől történő újjáépülés segíthet.

3. Jobbiknak

Kézenfekvő lenne azt hinni, hogy ezzel ők áttörték az üvegfalat, pedig ez nincsen így. Egyedül Tapolcán nyertek, de ott nagyon. Ez is egyértelmű, hogy miért. A Fidesz a tapolcai kórházbezárással szinte elmondhatatlanul elvágta magát Tapolcán. Hiába ígértek ezután már kórházat, bármit, nem hisznek nekik – teljes joggal. Nem lehet a helyi közösségek igényeit ennyire figyelmen kívül hagyni. Ráadásul a jelölt ajkai, ami tovább rontotta a helyzetet. A Jobbik ezt jól meg tudta lovagolni, de ebből országos tendenciát kreálni önámítás. A fűrerük bejelentette a teljes néppártosítást. No, asszem akkor frakciójának felét már vághatja is ki, élén az új képviselővel…

4. EU-nak és USA-nak

Abba lehet hagyni végre valahára a magyar kormány és kormányfő folyamatos b*szogatását. El kell végre fogadni Orbánt úgy, ahogyan van. A kétsebességű Európából végre már egysebességűt kellene csinálni, a nem mag-tag keletebbi tagállamok sajátságait megérteni, nem pedig „ezek bunkók” legyintéssel elintézni az ügyet. Óriási hiba volt Juncker kinevezése, Goodfriend ámokfutása, a kamu kötelezettségszegési eljárások, szarozás az operatív programokkal. Ha nem akarnak valódi bajt Magyarországon, tehát Jobbik-kormányt, akkor gyökeresen át kellene alakítani az országhoz való hozzáállást.